„Átlovagoltunk” húsz éven! Azért mondom, hogy „lovagoltunk”, mert minden évben két hétre életünk a ló körül forgott és tettük ezt húsz éven át.
És kik tették ezt? KülönbözÅ‘ minÅ‘ségben, de mind lószeretÅ‘ emberek. Hagyatékul kaptam ezt a feladatot, hogy életben tartsak egy húsz éve megkezdett munkát. Édesapám Tóth Ferenc, betegségében, utolsó szavaival kért, hogy „ugye fogjátok folytatni a tábort ez után is”? Én akkor csak annyit mondtam, persze. Ennyire természetesnek is gondoltam. Igaz, akkor még nem tudtam, hogy mivel jár egy nemzetközi művésztábor megszervezése. De megvoltak a jó alapok – Tóth Ferenc 15 éves munkája! Testvéreimmel, EnikÅ‘vel, Katalinnal és édesanyánkkal Jutkával mindent megtettünk az elmúlt öt évben, hogy Édesapánk utolsó kívánsága teljesítve legyen. A mi odaadásunk az ügyért mégis kevés lett volna, ha azok az emberek, akik Édesapánk mellett álltak nem lettek volna ugyanolyan kitartóak. Öt éve, hogy nekünk, a Tóth-lányoknak a táborszervezés a feladatunk, és teljes kötelességvállalással tesszük, ahogyan azt tanultuk. Mindegyikünk párja megbízható és lelkes támasz az évrÅ‘l évre felmerülÅ‘ problémák megoldásában.
Jó visszajelzés, úgy a meghívott művészektÅ‘l, mint a tárlatot megtekintÅ‘k részérÅ‘l is, hogy sikeresnek érzik a munkánkat. Minden évben azt halljuk, „ez volt idáig a legjobb kiállítás”. Talán ez a munkánk értelme, hogy mindig újat, szebbet, jobbat tudjunk felmutatni.
Régi és olyan új támogatók segítségével, azokkal, akik nemrég fedezték fel tevékenységünk értéket, változatosabbá tudjuk tenni a meghívott művészeknek azt a két hetet, amit nálunk töltenek. A húsz év alatt szám szerint százhuszonhét alkotó fordult meg a táborban. Az erdélyi művészek mellet voltak itt a nyugati országokból, mint Svájc, Hollandia vagy Belgium, térségünkbÅ‘l, mint Szlovákia, Magyarország, Szerbia és Ukrajna, de a távolkeletrÅ‘l – Indiából is.
